Okinaván már virágzik a cseresznye

A cseresznyevirágzás szűk két hónapon át zajlik Japán nagyobb részén, március közepétől május elejéig, ahogy délről északra haladva beköszönt a tavasz. A karate szülőföldjén, Okinaván azonban már január végén rózsaszínbe borulnak a fák.

A Japánhoz tartozó Rjúkjú-szigetcsoport legnagyobb tagja több mint 600 kilométerre délre helyezkedik el a szigetország tömbjétől, így természetes, hogy itt korábban köszönt be a kikelet. Ráadásul a cseresznyefa (szakura) itt nagy számban megtalálható rózsaszín virágú változata, a kanhizakura (Prunus campanulata) eleve korábban virágzik más fajtáknál. Az idei első virágzásról ízelítőnek itt egy pár kép RDLang Flickr-oldalán.

Kanhizakura (Prunus campanulata)
Kanhizakura (Prunus campanulata)

Japánban a cseresznyevirág különös szimbolikus jelentőséggel bír, gyors virágzása, majd pusztulása tökéletes megjelenítője a japán lélek számára oly kedves mono no aware fogalmának, azaz a dolgok múlandósága felett érzett bánatnak. A virágzást hanaminak nevezett “virágnézéssel” ünneplik meg, amikor aki csak teheti, családjával, barátaival, munkatársaival kiül a virágzó cseresznyefák alá, és jól érzi magát. Az elmélyülés a természet szépségében és a filozofikus gondolatok haikurászása nem alapkövetelmény, sokan egyszerűen csak kellemesen töltik az időt a virágok felhői alatt. Idősebbek és magányra vágyók inkább a barackvirág-nézés (ume macuri) ősibb szokásának hódolnak.

Mivel a cseresznyevirágzás rövid ideig tart, és színes hullámként terjed délről északra a japán szárazföldön (hasonlóan egyébként a mi tiszavirágzásunkhoz, jóllehet a kérészek felhői alá pár horgászon és természetkedvelőn kívül nem sokan ülnek ki piknikezni), a szigetország időjárás-előrejelző hivatala rendszeresen tudósít a várható virágzási időpontokról. A dátumok a sokéves átlag szerint nagyjából így alakulnak.

Hanami egy Edo-korszakból származó festményen
Hanami egy Edo-korszakból származó festményen

Okinava lakói szerencsésnek mondhatják magukat, hogy jó két hónappal elébe vágnak Japán többi cseresznyéskertjének, ráadásul legendásan hosszú életűek, így számukra talán különösen hasznos, hogy minden tavasszal felidézhetik az emberi élet múlandóságát.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Lepattintja a vizet a lézerrel kezelt fém

Sokat olvashattunk már zseniális vízlepergető nanobevonatokról, a Rochesteri Egyetem kutatói azonban most olyan módszert ötlöttek ki, mellyel magát az anyag felületét teszik víztaszítóvá. A működésében a lótuszlevéléhez hasonló felületi mikroszerkezet az öntisztulás csodálatos képességével is rendelkezik.

A felületek mikro- és nanostruktúrájának fizikai jelentősége régóta ismert, ennek köszönhetik például a lepkék szárnyuk élénk, irizáló színeit, de a felület fizikai szerkezete felel (részben) a lótuszlevelek vízlepergetéséért vagy a gekkók lábainak elképesztő tapadásáért.

Chunlei Guo és Anatoliy Vorobyev tudományos pályafutásuk során jelentős tapasztalatot szereztek a femtoszekundumos (néhányszor a másodperc 10−15-ed részéig tartó) lézerimpulzusok használatában. Korábban a tökéletesen fényelnyelő felület létrehozását célozták meg, később azonban rájöttek, hogy módszerük, mellyel apró rovátkákat vésnek különféle fémek felszínébe, alkalmas a lótuszlevél mikro- és nanostruktúrájának utánzására is, így végeredményben igen jó fényelnyelő és erősen víztaszító felülethez jutottak.

Ráadásul a vízcseppek a felületen meggyűlt koszt is magukkal viszik – ennek hatékonyságát a kutatók valódi porszívóból vett valódi porral demonstrálták. Pár csepp víz hatására ismét tiszta, emellett száraz lett a felület.

Continue reading

Legyen az Ön arca is egy váza váza!

Anyák napi ajándéknak indult, sikeres Kickstarter-projektként végezte – a család tagjainak profiljaiból összeálló váza hamarosan akár a saját nappalinkat is díszítheti.

Sokak számára ismerős lehet a vizuális észlelés pszichológiájának tárgyalásánál rendszeresen bemutatott Rubin-váza, melynek, ha a negatívját nézzük, két, egymással szembe néző emberi profilt kapunk. Nagyjából erre az ötletre épít Nick és Martha Desbiens projektje, a fahz.

Először mindössze arról volt szó, hogy Nick szeretett volna kedveskedni feleségének – mintketten formatervezők – egy vázatervező rendszerrel, mely képes “vázába önteni” a gyerekek profilját, ahogy felcseperednek. Eredeti elgondolása mindössze addig terjedt, hogy ez az ötlet egyszer s mindenkorra kihúzza az anyák napi ajándékozás méregfogát.

Continue reading

Megalkották a tökéletes pókerjátékost

Kanadai és finn kutatók lényegében verhetetlen pókerjátékost konstruáltak. Hogyan játszanak a matematikusok, és mit nyer, aki gyengén nyer? Tudathasadásos bolyongás a játékok erdejében, élethosszig tartó pókerjátszma és egy nyitott fekete doboz homályos tartalma.

A számítógépprogramok már eddig is komoly eredményeket mutattak fel, amikor emberi ellenfelek legyőzéséről volt szó különféle játékokban. Talán az eddigi legfájdalmasabb ilyen esemény az akkori világbajnok, Garri Kaszparov veresége volt 1997-ben, amikor az IBM Deep Blue nevű szuperszámítógépe 3,5-2,5 arányban legyőzte egy hatjátszmás mérkőzésen. Kisebb visszhangja volt annak a tíz évvel későbbi bejelentésnek, mely szerint egy Chinook nevű program megoldotta a dámajátékot.

Continue reading

Yaybahar és gesztusgregorián – hallgassa a jövő zenéjét, és szavazzon a legkreatívabb hangszerre!

Idén is megrendezik a Georgiai Műszaki Egyetemen a Margaret Guthman Hangszerversenyt, melyen a világ legkreatívabb hangszerkészítői mérik össze tudásukat, hogy hallatlanul új hangokkal halmozzák el hallójáratainkat. A zsűrinek nehéz dolga van, hiszen itt sokszor még a hangszer fogalmának meghatározása is komoly dilemmákat vet fel. Mindenesetre az elődöntősöket már kiválasztották – lássuk hát azt a húsz pályaművet, melyek megkapták az esélyt, hogy február 19-20-án élőben is bemutatkozhassanak a közönség előtt!

Dulsitar – Judy Piazza

Kántáláshoz, elmélyüléshez ajánlja kiötlője a szitár és a citera ötvözéséből megalkotott hangszert. Magyarul nevezzük bátran citárnak. Íme, a művésznő honlapja.

Yaybahar – Görkem Şen

Képzeljünk el egy nagybőgőt, melynek testét két rugós huzal és a hozzájuk erősített, kifeszített hártyák helyettesítik. Ez a yaybahar, mely, jóllehet teljesen akusztikus hangszer, tökéletesen megállná a helyét egy sci-fi filmzenéjében, melyben egy vidám mongol pásztorcsapat asztronautának áll, de csak kumiszt és varázsgombát visznek magukkal az útra. Még több zene a művész SoundCloud-gyűjteményében.

Continue reading

Életet ad a szobroknak az aranyszög

A Stanfordi Egyetem művész-tanára, John Edmark különleges szobrokat készített, melyek a megfelelő felvételtechnikával szinte életre kelnek.

A videón látható szobrok kicsit olyanok, mintha egy napraforgó tányérja, vagy fenyőtoboz elevenedne meg, vagy más virágok, termések szerkezetét pillantanánk meg a látványos forgásban. Íme, a videó, majd pedig megtudhatjuk, mitől viselkednek így a szobrok, mi közük van a napraforgóhoz, és hogyan készíthetünk mi is hozzájuk hasonló tárgyakat.

E szobrok nem valamiféle különleges Transformers-nanotechnológiával készültek – egyszerű, 3D-nyomtatott műanyagdarabok, melyeket megforgattak egy tengely körül, és ügyesen filmre vettek. A felvétel készítésénél azt kellett szem előtt tartani, hogy olyan ütemben készüljenek a képkockák (vagy akkor kapjon megvilágítást a tárgy), amikor a szobor az úgynevezett aranyszög (nagyjából 137,5º) mértékével elfordult. Ezekből a képkockákból állnak össze e bizarr animációk, melyeken úgy tűnik, mintha élne, növekedne a szobor. Ahhoz, hogy mindezt jobban megértsük, szükségünk lesz egy kis “aranyos” matematikára.

Continue reading

Motorcsónakot kergetett egy víziló

Igencsak meglepődhettek a zimbabwei Kariba-tavon motorcsónakázó turisták, amikor egy víziló hirtelen a nyomukba eredt, majd pillanatokon belül közvetlenül a csónak mögött bukkant fel.

A (nílusi) vízilovakkal (Hippopotamus amphibius) kapcsolatban számos tévhit él a köztudatban. Sokan azt képzelik róluk, hogy lomha, békés állatok – a látszat azonban csal: olyannyira agresszívek, hogy a vízilovat sokan Afrika legveszélyesebb nagytestű állatfajának tartják. Gyakorta keverednek konfliktusba a hasonló élőhelyeket kedvelő krokodilokkal, és az embert is megtámadják, sokszor minden látható ok nélkül. Ráadásul nem is olyan lassúak, ahogy azt tonnás testük sejteti. Szárazföldön képesek lehagyni az embert, és rövid távon akár 30 km/h-s sebességgel is futhatnak.

Jóllehet, életük nagy részét vízben töltik, egyáltalán nem nevezhetők elegáns úszónak, hiszen a szó klasszikus értelmében nem is úsznak, csak újra meg újra elrugaszkodnak a víz fenekéről. Testük alakja és izmos lábaik azonban a vízben is meglepően nagy sebességhez segítik hozzá őket, így történhetett meg a fenti, valamint egy korábbi videón látható üldözéses jelenet.

A nílusi víziló, illetve ősi rokonai az utolsó jégkorszak előtt Európában is éltek, a faj természetes elterjedése azonban ma már csak Afrikára korlátozódik – egyetlen kolumbiai szabadon élő populáció kivételével, mely Pablo Escobar kényszerű hagyatékának tekinthető. Escobar 1993-as halála után ugyanis az országba becsempészett vízilovait magukra hagyták a drogbáró birtokán, az állatok pedig szaporodni kezdtek, és belakták a környéket. Kedvelik a klímát, hamarabb válnak ivaréretté, mint Afrikában, ráadásul az aszályok sem nehezítik meg az életüket.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Különös nyomot hagyott a hideg az égen

Az NASA Aqua műholdjának MODIS névre keresztelt műszere egy hatalmas hideg légáramlat uszályát kapta lencsevégre.

A január 8-án készült felvételen felhőutakat láthatunk a Fekete-tenger vize felett. Ez a légköri jelenség akkor alakul ki, amikor a szárazföld felett lehűlt száraz légtömeg kiterjedt vízfelület fölé ér. A vízfelszíni meleg, nedves levegő felszáll, és ahogy hűl, a benne található vízgőz felhők formájában kicsapódik.

Felhőutak a Fekete-tenger felett. A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti a műholdképet
Felhőutak a Fekete-tenger felett. A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti a műholdképet

A szárazföld felől érkező hideg légtömeg felett azonban melegebb levegő található, vagyis a tenger felett hőmérsékleti inverziót tapasztalhatunk, amely gátat szab a felfelé áramlásnak. Így a vízszintes légáramlás (vagyis a hideg légtömeg tenger feletti mozgása) irányába rendeződött, párhuzamos tengelyek mentén fel- és lefelé áramlások alakulnak ki (lásd az alábbi ábrát). Ahol felfelé áramlás tapasztalható, ott születnek meg a felhők, lefelé áramlásnál pedig a felhősávok közti tiszta területek.

Felhőút kialakulása: a hideg légrétegben a hőmérsékleti inverzió miatt a szél irányába rendeződő, párhuzamos henger alakú áramlások alakulnak ki
Felhőút kialakulása: a hideg légrétegben a hőmérsékleti inverzió miatt a szél irányába rendeződő, párhuzamos henger alakú áramlások alakulnak ki

A felhőutakban egymástól nagyjából egyenletes távolságban jelennek meg a felszálló meleg légáramlatok termikjei, így ez az égi jelenség (főleg, ha szárazföld felett alakul ki – egy kicsit más mechanizmussal erre is van esély) a siklóernyősök, sikló- és sárkányrepülők nagy kedvence. Az ő számukra ezek a felhőláncok valóban légi “utakat” jelentenek: mindig számíthatnak újabb és újabb termikre, mellyel magasságot nyerhetnek.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Így csapol egy japán ácsmester

A hagyományokat követő japán ácsmesterek híresek arról, hogy a tetőszerkezetek összeállításánál egyáltalán nem használnak szöget, csavart vagy más idegen kötőanyagot – mindent a fa csapolásával oldanak meg.

Az első videón egy egyszerűbb csapolási technika látható, amivel két gerendát toldanak össze.

Ha abba a tévképzetbe ringattuk volna magunkat, hogy a dolog egészen átlátható, itt egy második videó, amelyen egy komolyabb csapolási feladat hibátlan megoldását láthatjuk.

http://videa.hu/videok/tudomany-technika/lenyugozo-japan-facsapolas-2.-jPi7R0rAXxyFwinA

Érdemes megnéznünk azt is, hogyan fest mindez kinn a terepen, vagyis a házépítésnél – így épül a tető és a fal.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Ekkorák valójában a tengerek óriásai

A tengerek gigászainak méreteiről rengeteg legenda kering, épp itt volt az ideje, hogy valaki rendet vágjon az olykor meglepő számadatok között.

Craig McClain érdeklődését elsőként az óriáskalmár gigászi példányainak közszájon forgó 60 lábas (kb. 18 m) mérete keltette fel, amit tapasztalatai alapján irreálisan nagynak vélt. Kutatócsoportjával nekiveselkedett hát a hatalmas feladatnak, és minden elérhető adatot összegyűjtött huszonöt ismert tengeri “nagyság” példányainak méretéről.

A kalmárról hamar kiderült, hogy a látszólagos méretnövekedést a partra vetett példányok megnyúlása okozhatta a bomlás során – méretük felső határa inkább a 12 méterhez áll közel. A kutatók rengeteg múzeumi példány, fogási adat, sőt, az e-bayen árusított példányok méretei alapján határozták meg becsléseiket, melyet alapos cikkben publikáltak. Az alábbi mindössze rövid kivonata az eredményeknek.

A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti az ábrát
A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti az ábrát