Hogyan nyerjünk úgy a lottón, ahogy senki más?

Az ötöslottó alapgondolata megkapóan egyszerű: 90-ből mindössze 5 kihúzott számot kell eltalálni, és milliók, sőt, milliárdok ütik a markunkat. A lehetséges kombinációk hatalmas száma azonban nem várt bonyodalmakat tartogat elménk számára, mely nem igazán tud mit kezdeni a csillagászati valószínűségek és nyeremények világával.

“Majdem eltaláltam az ötöst” – ez a rövid mondat foglalja össze talán legjobban a lottójáték vonzerejét és egyben rávilágít arra, mennyire alkalmatlan az emberi agy a hatalmas számok és a valódi véletlen kezelésére. De mekkora is az esélye annak a bizonyos öttalálatosnak?

Jöjjenek a nagy számok

Ha elfogadjuk, hogy a húzás teljesen véletlenszerű, vagyis minden számötös ugyanakkora valószínűséggel jöhet ki (fogadjuk el, vagy hagyjuk a csudába a lottózást), nem kell mást tennünk, mint összeszámolnunk, hányféle számötös lehetséges, és innen már meg is kapjuk a nyerési esélyünket.

Continue reading

Nézze meg a Földet a Hold túlsó oldaláról!

Az árapályerők hatása következtében a Hold forgása szinkronba került Föld körüli keringésével, így mindig ugyanazt az arcát mutatja felénk. A NASA azonban a Hold körül keringő Lunar Reconnaissance Orbiter felvételeinek segítségével nagyszerű szimulációt készített, melyből megtudhatjuk, mit is látnánk, ha a Hold túlsó oldala feletti nézőpontból tekintenénk a Föld felé.

A videó első részében “kameránk” a Föld és a Hold középpontját összekötő képzeletbeli egyenes mentén helyezkedik el, meglehetősen távol a Holdtól, így egy teleobjektíven nézünk a Holdra és mögötte a hatalmas golyóbisként pörgő Földre. A második részben képzeletbeli megfigyelőnk közelebb helyezkedik el a Holdhoz – így nagyobb látószögű objektívet kell használjon, következésképp a Föld képe kisebb lesz -, és ezúttal végig a Holdfelszín ugyanazon pontja felett áll.

Az első részben láthatjuk, ahogy a Hold felszíne némiképp elmozdul a Földhöz képest, ami annak köszönhető, hogy pályája a Föld körül elliptikus – így keringési sebessége néha siet, néha késik forgási sebességéhez képest -, forgástengelyének iránya pedig kicsit eltér a pályája síkjára állított merőlegestől. Ez a jelenség a libráció, mely azt eredményezi, hogy a Földről a Hold felszínének valójában több mint felét láthatjuk.

A második részben a Föld látszólag nyolcasokat ír le a Hold mögött – valójában ez is a librációnak tudható be, csak nézőpontunkat ezúttal nem a Földhöz, hanem a Holdhoz rögzítettük. Ugyanezt a jelenséget megfigyelhetjük a Nap és a Föld viszonylatában – hasonló, nyolcas alakú analemmát adnak ki a Napról egy éven át, minden nap ugyanabban az időben, a földfelszín ugyanazon pontjáról készített fotók.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

A tölgy-szigeti pénzgödör kétszáz éves rejtélye

Kanada észak-atlanti partjainál van egy aprócska sziget, amely immár több mint kétszáz éve kincskeresők zarándokhelye. Egy titokzatos és igen mély gödör tartja lázban az ide érkezőket. A szkeptikusok szerint csak a természet űz furcsa tréfát a pénzsóvár kincsvadászokkal, mások szerint milliós aranykincset, Shakespeare-kéziratokat vagy szabadkőművesek titkait rejti. Mi lehet a tölgy-szigeti „pénzgödör” mélyén. Kutatása kétszáz év alatt dollármilliókat emésztett fel, és hat ember életét követelte.

A rejtélyes gödörre a történet szerint először egy tizennyolc éves fiatalember akadt rá 1795-ben. Fényeket látott az új-skóciai Tölgy-szigeten (Oak Island, Kanada). Amikor odament, hogy utánanézzen a fény eredetének, egy kerek mélyedést talált a talajban, egy közeli fán pedig egy, az építkezéseknél is használatos, nehéz tárgyak emelésére alkalmas csiga lógott.

Nosza, segítőtársaival neki is esett, hogy rábukkanjanak a mélyedés titkára, mivel arra gyanakodtak, hogy kalózok kincse lehet a föld alatt. Miután ásni kezdtek, hamarosan egy lapos kövekből álló réteget kellett áttörniük, majd három méterenként farönkök álltak az ásás útjába. Lelkesedésüket növelte, hogy a gödör földje lazább volt, mint a környező talaj, és a falakon korábbi csákánynyomokat véltek felfedezni. Végül azonban kilenc méter mélységben feladták az ásást.

Pár év múlva mások folytatták a kutatást, és nagyjából három méterenként tölgyfarönköket találtak, no meg néhol agyagot, faszenet és kókuszrostot (ne feledjük, Kanada észak-atlanti partjainál járunk, errefelé nemigen nőnek kókuszpálmák). 80-90 láb (körülbelül 25-28 méter) mélységben ráakadtak egy nagyobb kőlapra, amelyen rejtélyes szimbólumok sora állt – az egyik megfejtés szerint az írás negyven lábbal mélyebben fekvő „kétmillió fontos” kincsre utalt.

Continue reading

A klímaváltozás feltámaszthatja a csernobili sugárzást

A csernobili katasztrófa reaktorból kiszabadult radioaktív bomlástermékei mind a mai napig sugároznak az atomerőmű körüli hatalmas, elhagyott erdőségekben. Norvég kutatók szerint a klímaváltozás következtében e szennyezés egy része ismét a környező országok felé veheti útját.

Az 1986-os csernobili reaktorkatasztrófa nyomán levegőbe került radioaktív szennyezés szétterült Európa felett, összességében nagyjából csaknem 200 ezer négyzetkilométernyi területen okozva érzékelhető sugárzásnövekedést. Közvetlenül a baleset után a reaktorból kiszabadult nagy aktivitású jód-131 izotóp jelentette a legnagyobb veszélyt. Mivel ennek mindössze nyolc nap a felezési ideje, mára szerencsére semmi sem maradt belőle.

Lassú bomlás ritkán jó

Egész más a helyzet a reaktorban keletkezett másik fontos urán-bomlástermékkel, a cézium-137-tel, mely harminc éves felezési ideje következtében mindmáig jelentős mennyiségben aktív a szennyezett területeken. Ez a sugárzó céziumizotóp könnyen képez vízben oldható sókat, így az évek során könnyen bemosódik a talajba, de épp oldhatósága miatt az élőlények szervezetébe is bejuthat.

Continue reading

Behúzott egyet a fotósnak a részeg gorilla

A ruandai gorillafotózáson egy hatalmas hím nem tolerálta a túlzott érdeklődést. A rémisztő találkozó eredménye: egy sebhely és egy tökéletes pillanatfelvétel.

Christophe Courteau a ruandai Volcanoes Nemzeti Parkban egy szervezett gorillafotózáson vett részt – ilyenkor a park látogatói testközelben ismerkedhetnek az emberhez szokott hegyi gorillákkal (Gorilla beringei beringei), és egy órát tölthetnek a társaságukban. Az egyik hím gorillának azonban ezúttal elege lett a publicitásból, és hirtelen rátámadt a fotósra, mielőtt az kihátrálhatott volna a helyzetből.

“Mintha egy vonat ütött volna el” – emlékezett vissza Courteau a pillanatra, amikor Akarevuro, a kétméteres, csaknem kétszáz kilós kifejlett hím rátámadt, és a földre teperte. Szerencsére megúszta a kalandot, és csak a homlokán sebesült meg a fotós, aki a jobbhoroggal épp támadó gorilláról olyan képet készített, mellyel feltehetően találkozunk majd a természetfotó-pályázatok díjnyertes felvételei között.

Hegyi gorilla a ruandai Volcanoes Nemzeti Parkban
Hegyi gorilla a ruandai Volcanoes Nemzeti Parkban

A nem várt agresszív fellépés oka az lehetett, hogy Akarevuro jócskán belakmározott az erjedő bambuszágakból, és riválisának nézte a 46 éves férfit. A jelenetet egy másik fotós megörökítette, a képeket – a gorilla-jobbhoroggal együtt – megcsodálhatjuk a Daily Mail oldalán.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Jobb, ha vigyázunk a túlsúlyos székletdonorokkal

Semmi sem tiltja, hogy ha valaki túlsúlyos, vért vagy szervet adjon egy betegnek. Egy nemrég megjelent klinikai esettanulmány azonban arra utal, hogy a manapság már széles körben elfogadottá vált székletátültetés esetében adódhatnak nem kívánt mellékhatások.

Bélbaktériumaink közössége lényegében különálló szervnek tekinthető, melyre éppúgy nagy szükségünk van, mint májra vagy vesére. Ha valamilyen okból – többnyire antibiotikumkezelés miatt – e baktériumközösség összetétele megváltozik, az eredmény sok estben kínzó, szűnni nem akaró hasmenés. Ezt a kezelés nélkül akár halált is okozó betegséget gyakran egy, a bélflórában egyébként kis számban előforduló baktérium, a Clostridium difficile felszaporodása okozza, mely bizonyos antibiotikumoknak a többi lakótársánál jobban ellenáll, így komoly versenyelőnyre tesz szert a bélben zajló mikrobiális szék(let)foglalóban. Ez a betegség csak az Egyesült Államokban évi 14 000 beteg halálát okozza.

Continue reading

Ne hagyja, hogy átverjék a pénzfeldobásnál. Segítünk!

A pénzfeldobás a véletlen kiszámíthatatlanságának közismert szimbóluma, és általában feltételezzük, hogy az eredmény ugyanakkora eséllyel lehet fej, mint írás. Ez igaz is, amíg csak beszélünk a dologról, azonban a hús-vér kezek által feldobott valódi pénzérmék meglepően viselkedhetnek – aki pedig tisztában van ezzel, hosszú távon jól jöhet ki a pénzfeldobós játékból.

A Stanfordi Egyetem matematikaprofesszora, Persi Diaconis a kártyák tökéletes keverésétől a különleges dobókockákig sok mindenről írt, ami a szerencsejátékban érdekes lehet egy matematikus számára, és még azt is elmondhatja magáról, hogy közösen publikált magával Erdős Pállal. Legutóbbi cikkében kollégáival némi túlzással azt mutatták meg matematikai precizitással, hogyan lehet csalni a pénzfeldobásnál.

A legegyszerűbb trükközéshez még matematika sem kell – elég tudnunk, hogy a pénzérmék éle általában nem tökéletesen szimmetrikus, így, ha elég sokat próbálgatjuk a tárcánkban összegyűlt aprót, könnyen találhatunk olyan érmét, amely akár az esetek négyötödében rendszeresen ugyanarra az oldalára esik, ha nem kapjuk el, hanem leesés után hagyjuk pörögni az asztalon. Pro tipp: a rovátkolatlan szélű pénzérmék hajlamosabbak a csalásra. Diaconis – akit az eddigiek alapján nagyjából ilyennek is képzeltünk el – itt beszél erről a Numberphile videójában.

Continue reading