Dögevők kései utódai volnánk a világ közepén? – interjú Szathmáry Eörs evolúcióbiológussal

A kilencvenes évek elején két evolúcióbiológus úgy döntött, hogy feltűri az ingujját, és egységes rendszerbe foglalja mindazt, ami addig ismert volt a földi élet fejlődéséről. Idén, az evolúciókutatást forradalmasító tanulmány publikálásának húszéves évfordulóján jubileumi konferenciát szerveztek a szerzőpáros tiszteletére, amelynek ma is élő tagjával, Szathmáry Eörssel beszélgettünk kátránnyal borított idegen bolygókról, antikopernikuszi fordulatról és távoli őseinkről, a fecsegő dögevőkről.

Az evolúciókutatás húszéves evolúciója

John Maynard Smith
John Maynard Smith

Szathmáry Eörs és John Maynard-Smith 1995-ben publikálták az evolúcióbiológia addigi eredményeit összegző munkájukat, a The Major Transitions in Evolution című könyvet, mely magyarul Az evolúció nagy lépései címmel jelent meg. A számítástechnika és a genetika az azóta eltelt húsz évben hatalmas fejlődésen ment keresztül, egyre jobb eszközöket adva az evolúciókutatók kezébe. A kilencvenes évek közepén lefektetett elmélet erejét jelzi, hogy alapvonalai nem sokat változtak, azonban időközben annyi tudás gyűlt össze a témában, hogy a kutatói közösség szükségét látta egy jubileumi konferencia szervezésének, mely ismét fontos mérföldkövet jelenthet az evolúcióbiológia fejlődésében. Erre a konferenciára került sor 2015 márciusában az amerikai kontinens egyik legelismertebb felsőoktatási intézményében, a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetemen, a szerzőpáros ma is élő tagja, Szathmáry Eörs mint kiemelt előadó részvételével.

Mit mond most az evolúciókutatás az élet születéséről?

Kibúvóval is válaszolhatnék, és azt is mondhatnám, hogy ez nem az evolúcióbiológia kérdése, mert definíció szerint az első, önmaguk másolására képes struktúrák, vagyis a replikátorok megjelenéséig nincs is darwini értelemben vett evolúció. Persze már csak azért sem keresek ilyen kibúvót, mert ez az egyik legfontosabb kutatási területem.

Szathmáry Eörs
Szathmáry Eörs

Nincs egységes álláspont ebben a kérdésben. Sokan ismerik a klasszikus Miller-kísérletet, amelyben az ősi Föld viszonyait próbálták utánozni. Itt egy barna szutykos lé keletkezett aminosavakkal és sok egyéb vegyülettel, amelyek jól jöhetnek az élet keletkezéséhez. A gond azonban az, hogy jelenlegi tudásunk szerint a Föld légköre sosem volt redukáló – leegyszerűsítve: oxigénben szegény és hidrogénben gazdag –, márpedig ez elengedhetetlen a kísérlet sikeréhez.

Continue reading

Advertisements