Így száguldanak az esőfelhők Földünkön

A tizenkét műholdból álló IMERG rendszer minden eddiginél nagyobb lefedettséggel és pontosabban méri a globális csapadékviszonyokat. Hamarosan pár óra késéssel bárki hozzájuthat az adatokhoz.

Éppen tegnap volt egy éve, hogy a Japán Űrügynökséggel együttműködésben felbocsátották a NASA GPM Core Observatory nevű műholdját, amelynek az a feladata, hogy tizenkét műhold méréseit összehangolva globális képet adjon arról, hol és milyen csapadék hullik a Földön. A mérések lefedik bolygónk felszínének 87%-át, időben félórás, térben pedig tíz négyzetkilométeres pontossággal. Az évforduló alkalmából a NASA kiadott egy videót az áprilistól szeptemberig tartó időszakról.

Az animáció nem több, mint látványos ízelítő a mérésekből, azonban már ebből is látszik, hogy nincs “lokális csapadék” – az egész bolygó csapadékrendszere egyetlen, szervesen összefüggő egész.

Érzékenyebb és jobban látja a havat, mint elődei

Az új, IMERG névre hallgató rendszer először képes nyomon követni a sarkok közelében, az óceánokon átvándorló kisebb intenzitású csapadékzónák mozgását, továbbá jobban megbirkózik a hó mérésével, mint a korábbi műholdak. Mindez pontosabb adatokat szolgáltathat a klímamodellekhez. Emellett azokon a területeken – egyebek mellett az óceánok felett -, ahol nem működik a csapadékot mérő felszíni radarrendszer, ezekből a műholdas mérésekből lehet következtetni a lehulló csapadék mennyiségére. A közeljövőben várható, hogy az IMERG adatait szinte valós időben, mindössze négyórás késéssel elérhetővé teszik.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Szaharai por miatt virágzanak Amazónia őserdei

A NASA műholdjának mérései szerint a távoli sivatag pótolja azt a foszfort, amit az amazóniai esők elhordanak a talajból.

Műholdfelvételeken nem egyszer láthattuk már, hogy a Szahara pora hatalmas területeken képes szétterülni, így akár hozzánk is eljuthat, sárgásra színezve a napkeltét. Az több ezer kilométerre is elvándorló 2-4 mikrométeres (vagyis az emberi hajszál vastagságánál jó tízszer kisebb) részecskéknek számos hatását kimutatták már. Szerepet játszhatnak a városi légszennyezésben, de megjelennek a lerakódó üledékekben, és jelentősen befolyásolják a tengeri ökoszisztémák életét.

A NASA CALIPSO űrszondája 2007 és 2013 között lézerrel pásztázta a Szaharából nyugat felé sodródó porfelhőket, eredményeiből pedig a kutatók képesek voltak háromdimenziós modellt készíteni a porrészecskék pontos légkörbeli mozgásáról. A modell segítségével jó becslést kaptak arról is, hova és mekkora tömegű por jut el.

Évi 28 millió tonna „műtrágya”

Az összesen átlagosan évi 182 millió tonna pornak persze jó része a tengerbe hullik, azonban a számítások szerint 27,7, millió tonna az Amazonas medencéjében ér talajt, éltető tápanyagforrást biztosítva az esőerdőnek. Ismeretes ugyanis, hogy a szaharai por foszfort tartalmaz, mégpedig annyit, hogy az amazóniai erdőre hulló mennyiség nagyjából pótolja azt a veszteséget, amit az erózió és az árvizek szállítanak el a talajból.

A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a levegőbe jutó por mennyisége függ a Szaharától délre fekvő Száhel-övezet csapadékosságától. Ha itt kevés eső hullik, a következő évben több por hagyja el a Szaharát, míg egy csapadékosabb évet pormentesebb időszak követ.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Utazás az elkallódott szavaktól az örökkévaló jelenbe

Kiesett pillanatok, nehezen megtalált szavak, zavartság, bezárkózás – az előrehaladott kor természetes velejárói, vagy kóros szellemi leépülésre utalnak? Az idős korosztályban népbetegségnek számító demencia körül még mindig rengeteg a tévhit, jóllehet alig van olyan család, amelyet valamilyen formában ne érintene ez a probléma.

Röviden a tartalomból

  • Mi az a demencia?
  • Mi okozhatja ezt a tünetegyüttest?
  • Mire számíthatunk a betegség előrehaladtával?
  • Hogyan érthetjük meg egy demenciával élő világát?
  • Milyen módszerek segíthetnek a gondozásban?
  • Mit kezdjünk saját érzéseinkkel demens hozzátartozónk kapcsán?
  • Mit tehetünk, kihez fordulhatunk a problémánkkal?

Emma néni arca valósággal ragyogott, amikor felkerestük unokájával az otthonban. Könnyekig meghatódva nézte azt a pár szál virágot, amit hoztunk neki, kezében pedig boldogan, bár kissé zavartan forgatta a tőlünk kapott tusfürdőt.

– Nagyi, tudom, hogy szereted az illatát, a múltkor is ilyet hoztunk. Van még belőle?

– Akartam is mondani, egyszerűen eltűnt. Tudod, ezek itt… (közelebb hajol, körbepillant, és suttogásra vált) lopnak.

– Nézzük meg, hátha mégis itt lesz valahol!

Ahogy kihúzzuk a kis éjjeli szekrény fiókjait, a tárgyak a legmeglepőbb kombinációkban kerülnek a szemünk elé. Szappanba szúrt ceruzák, egy újságpapírba gondosan becsomagolt fésű, és végül meglesz a tusfürdő is – a kávé dobozában, egy fél pár zokni társaságában. A felső fióktól indulva felmutatjuk a tárgyakat, és ha nem ismeri fel őket – jobbára ez a helyzet – elmondjuk a nevüket.

– Ez a fésű, tudod, mit szoktunk vele csinálni? … A hajunkat fésüljük.

És így tovább, pár perc alatt végighaladunk a négy kis fiókon, és a kérdések után keressük a megértés felvillanását Emma néni szemében. De leginkább semmi. Visszatérünk az első fiókhoz, és kivesszük a fésűt.

– Nagyi, tudod, mi ez?

– (Zavart csönd, majd tekintete a váza felé fordul.) Nézzétek, milyen szép virágot kaptam!

Emma néni pár éve – nyolcvanon túl – még büszke volt arra, hogy a család pénzügyeit vezeti, és amikor érezni kezdte, hogy egyre kevésbé lehet a gyerekek hasznára, maga döntött úgy, hogy otthonba költözik. Nem telt bele két év, és a tünetek súlyosságából, valamint az egyébként korához mérten normális egészségi állapotából világossá vált, hogy szellemi leépülése nem egyszerűen a korral járó jelenség, hanem az idősek kevésbé szerencsés részét sújtó betegség, a demencia.

Continue reading

Lovagolja meg a fényt, ismerje meg a Naprendszert!

Elgondolkozott már azon, milyen lenne, ha a fény sebességével száguldozhatna az űrben? Az alábbi látványos videó készítője nyilvánvalóan igen. Képzeletben felülhetünk egy foton hátára, és a Naptól egészen a Jupiterig száguldhatunk, elhaladva a Naprendszer számos fontos objektuma mellett. Arról is szót ejtünk, hogy miért sántít egy kicsit ez a kétségkívül látványos elképzelés.

Alphonse Swinehart videója valóban rávilágít arra, hogy már a Naprendszer is hatalmas – még a fénynek is háromnegyed óra eljutni a Naptól a Jupiterig -, és akkor hol vagyunk az univerzum méreteitől. Szépen sorra veszi a legfontosabb égi objektumokat, azonban fontos, hogy érdemes elkülönítenünk az elemeit, melyek megfelelnek a fizikai valóságnak és azokat, amelyek nem.

Continue reading

Hogyan nyerjünk úgy a lottón, ahogy senki más?

Az ötöslottó alapgondolata megkapóan egyszerű: 90-ből mindössze 5 kihúzott számot kell eltalálni, és milliók, sőt, milliárdok ütik a markunkat. A lehetséges kombinációk hatalmas száma azonban nem várt bonyodalmakat tartogat elménk számára, mely nem igazán tud mit kezdeni a csillagászati valószínűségek és nyeremények világával.

“Majdem eltaláltam az ötöst” – ez a rövid mondat foglalja össze talán legjobban a lottójáték vonzerejét és egyben rávilágít arra, mennyire alkalmatlan az emberi agy a hatalmas számok és a valódi véletlen kezelésére. De mekkora is az esélye annak a bizonyos öttalálatosnak?

Jöjjenek a nagy számok

Ha elfogadjuk, hogy a húzás teljesen véletlenszerű, vagyis minden számötös ugyanakkora valószínűséggel jöhet ki (fogadjuk el, vagy hagyjuk a csudába a lottózást), nem kell mást tennünk, mint összeszámolnunk, hányféle számötös lehetséges, és innen már meg is kapjuk a nyerési esélyünket.

Continue reading

Nézze meg a Földet a Hold túlsó oldaláról!

Az árapályerők hatása következtében a Hold forgása szinkronba került Föld körüli keringésével, így mindig ugyanazt az arcát mutatja felénk. A NASA azonban a Hold körül keringő Lunar Reconnaissance Orbiter felvételeinek segítségével nagyszerű szimulációt készített, melyből megtudhatjuk, mit is látnánk, ha a Hold túlsó oldala feletti nézőpontból tekintenénk a Föld felé.

A videó első részében “kameránk” a Föld és a Hold középpontját összekötő képzeletbeli egyenes mentén helyezkedik el, meglehetősen távol a Holdtól, így egy teleobjektíven nézünk a Holdra és mögötte a hatalmas golyóbisként pörgő Földre. A második részben képzeletbeli megfigyelőnk közelebb helyezkedik el a Holdhoz – így nagyobb látószögű objektívet kell használjon, következésképp a Föld képe kisebb lesz -, és ezúttal végig a Holdfelszín ugyanazon pontja felett áll.

Az első részben láthatjuk, ahogy a Hold felszíne némiképp elmozdul a Földhöz képest, ami annak köszönhető, hogy pályája a Föld körül elliptikus – így keringési sebessége néha siet, néha késik forgási sebességéhez képest -, forgástengelyének iránya pedig kicsit eltér a pályája síkjára állított merőlegestől. Ez a jelenség a libráció, mely azt eredményezi, hogy a Földről a Hold felszínének valójában több mint felét láthatjuk.

A második részben a Föld látszólag nyolcasokat ír le a Hold mögött – valójában ez is a librációnak tudható be, csak nézőpontunkat ezúttal nem a Földhöz, hanem a Holdhoz rögzítettük. Ugyanezt a jelenséget megfigyelhetjük a Nap és a Föld viszonylatában – hasonló, nyolcas alakú analemmát adnak ki a Napról egy éven át, minden nap ugyanabban az időben, a földfelszín ugyanazon pontjáról készített fotók.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

A tölgy-szigeti pénzgödör kétszáz éves rejtélye

Kanada észak-atlanti partjainál van egy aprócska sziget, amely immár több mint kétszáz éve kincskeresők zarándokhelye. Egy titokzatos és igen mély gödör tartja lázban az ide érkezőket. A szkeptikusok szerint csak a természet űz furcsa tréfát a pénzsóvár kincsvadászokkal, mások szerint milliós aranykincset, Shakespeare-kéziratokat vagy szabadkőművesek titkait rejti. Mi lehet a tölgy-szigeti „pénzgödör” mélyén. Kutatása kétszáz év alatt dollármilliókat emésztett fel, és hat ember életét követelte.

A rejtélyes gödörre a történet szerint először egy tizennyolc éves fiatalember akadt rá 1795-ben. Fényeket látott az új-skóciai Tölgy-szigeten (Oak Island, Kanada). Amikor odament, hogy utánanézzen a fény eredetének, egy kerek mélyedést talált a talajban, egy közeli fán pedig egy, az építkezéseknél is használatos, nehéz tárgyak emelésére alkalmas csiga lógott.

Nosza, segítőtársaival neki is esett, hogy rábukkanjanak a mélyedés titkára, mivel arra gyanakodtak, hogy kalózok kincse lehet a föld alatt. Miután ásni kezdtek, hamarosan egy lapos kövekből álló réteget kellett áttörniük, majd három méterenként farönkök álltak az ásás útjába. Lelkesedésüket növelte, hogy a gödör földje lazább volt, mint a környező talaj, és a falakon korábbi csákánynyomokat véltek felfedezni. Végül azonban kilenc méter mélységben feladták az ásást.

Pár év múlva mások folytatták a kutatást, és nagyjából három méterenként tölgyfarönköket találtak, no meg néhol agyagot, faszenet és kókuszrostot (ne feledjük, Kanada észak-atlanti partjainál járunk, errefelé nemigen nőnek kókuszpálmák). 80-90 láb (körülbelül 25-28 méter) mélységben ráakadtak egy nagyobb kőlapra, amelyen rejtélyes szimbólumok sora állt – az egyik megfejtés szerint az írás negyven lábbal mélyebben fekvő „kétmillió fontos” kincsre utalt.

Continue reading