Megalkották a tökéletes pókerjátékost

Kanadai és finn kutatók lényegében verhetetlen pókerjátékost konstruáltak. Hogyan játszanak a matematikusok, és mit nyer, aki gyengén nyer? Tudathasadásos bolyongás a játékok erdejében, élethosszig tartó pókerjátszma és egy nyitott fekete doboz homályos tartalma.

A számítógépprogramok már eddig is komoly eredményeket mutattak fel, amikor emberi ellenfelek legyőzéséről volt szó különféle játékokban. Talán az eddigi legfájdalmasabb ilyen esemény az akkori világbajnok, Garri Kaszparov veresége volt 1997-ben, amikor az IBM Deep Blue nevű szuperszámítógépe 3,5-2,5 arányban legyőzte egy hatjátszmás mérkőzésen. Kisebb visszhangja volt annak a tíz évvel későbbi bejelentésnek, mely szerint egy Chinook nevű program megoldotta a dámajátékot.

Continue reading

Yaybahar és gesztusgregorián – hallgassa a jövő zenéjét, és szavazzon a legkreatívabb hangszerre!

Idén is megrendezik a Georgiai Műszaki Egyetemen a Margaret Guthman Hangszerversenyt, melyen a világ legkreatívabb hangszerkészítői mérik össze tudásukat, hogy hallatlanul új hangokkal halmozzák el hallójáratainkat. A zsűrinek nehéz dolga van, hiszen itt sokszor még a hangszer fogalmának meghatározása is komoly dilemmákat vet fel. Mindenesetre az elődöntősöket már kiválasztották – lássuk hát azt a húsz pályaművet, melyek megkapták az esélyt, hogy február 19-20-án élőben is bemutatkozhassanak a közönség előtt!

Dulsitar – Judy Piazza

Kántáláshoz, elmélyüléshez ajánlja kiötlője a szitár és a citera ötvözéséből megalkotott hangszert. Magyarul nevezzük bátran citárnak. Íme, a művésznő honlapja.

Yaybahar – Görkem Şen

Képzeljünk el egy nagybőgőt, melynek testét két rugós huzal és a hozzájuk erősített, kifeszített hártyák helyettesítik. Ez a yaybahar, mely, jóllehet teljesen akusztikus hangszer, tökéletesen megállná a helyét egy sci-fi filmzenéjében, melyben egy vidám mongol pásztorcsapat asztronautának áll, de csak kumiszt és varázsgombát visznek magukkal az útra. Még több zene a művész SoundCloud-gyűjteményében.

Continue reading

Életet ad a szobroknak az aranyszög

A Stanfordi Egyetem művész-tanára, John Edmark különleges szobrokat készített, melyek a megfelelő felvételtechnikával szinte életre kelnek.

A videón látható szobrok kicsit olyanok, mintha egy napraforgó tányérja, vagy fenyőtoboz elevenedne meg, vagy más virágok, termések szerkezetét pillantanánk meg a látványos forgásban. Íme, a videó, majd pedig megtudhatjuk, mitől viselkednek így a szobrok, mi közük van a napraforgóhoz, és hogyan készíthetünk mi is hozzájuk hasonló tárgyakat.

E szobrok nem valamiféle különleges Transformers-nanotechnológiával készültek – egyszerű, 3D-nyomtatott műanyagdarabok, melyeket megforgattak egy tengely körül, és ügyesen filmre vettek. A felvétel készítésénél azt kellett szem előtt tartani, hogy olyan ütemben készüljenek a képkockák (vagy akkor kapjon megvilágítást a tárgy), amikor a szobor az úgynevezett aranyszög (nagyjából 137,5º) mértékével elfordult. Ezekből a képkockákból állnak össze e bizarr animációk, melyeken úgy tűnik, mintha élne, növekedne a szobor. Ahhoz, hogy mindezt jobban megértsük, szükségünk lesz egy kis “aranyos” matematikára.

Continue reading

Motorcsónakot kergetett egy víziló

Igencsak meglepődhettek a zimbabwei Kariba-tavon motorcsónakázó turisták, amikor egy víziló hirtelen a nyomukba eredt, majd pillanatokon belül közvetlenül a csónak mögött bukkant fel.

A (nílusi) vízilovakkal (Hippopotamus amphibius) kapcsolatban számos tévhit él a köztudatban. Sokan azt képzelik róluk, hogy lomha, békés állatok – a látszat azonban csal: olyannyira agresszívek, hogy a vízilovat sokan Afrika legveszélyesebb nagytestű állatfajának tartják. Gyakorta keverednek konfliktusba a hasonló élőhelyeket kedvelő krokodilokkal, és az embert is megtámadják, sokszor minden látható ok nélkül. Ráadásul nem is olyan lassúak, ahogy azt tonnás testük sejteti. Szárazföldön képesek lehagyni az embert, és rövid távon akár 30 km/h-s sebességgel is futhatnak.

Jóllehet, életük nagy részét vízben töltik, egyáltalán nem nevezhetők elegáns úszónak, hiszen a szó klasszikus értelmében nem is úsznak, csak újra meg újra elrugaszkodnak a víz fenekéről. Testük alakja és izmos lábaik azonban a vízben is meglepően nagy sebességhez segítik hozzá őket, így történhetett meg a fenti, valamint egy korábbi videón látható üldözéses jelenet.

A nílusi víziló, illetve ősi rokonai az utolsó jégkorszak előtt Európában is éltek, a faj természetes elterjedése azonban ma már csak Afrikára korlátozódik – egyetlen kolumbiai szabadon élő populáció kivételével, mely Pablo Escobar kényszerű hagyatékának tekinthető. Escobar 1993-as halála után ugyanis az országba becsempészett vízilovait magukra hagyták a drogbáró birtokán, az állatok pedig szaporodni kezdtek, és belakták a környéket. Kedvelik a klímát, hamarabb válnak ivaréretté, mint Afrikában, ráadásul az aszályok sem nehezítik meg az életüket.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Különös nyomot hagyott a hideg az égen

Az NASA Aqua műholdjának MODIS névre keresztelt műszere egy hatalmas hideg légáramlat uszályát kapta lencsevégre.

A január 8-án készült felvételen felhőutakat láthatunk a Fekete-tenger vize felett. Ez a légköri jelenség akkor alakul ki, amikor a szárazföld felett lehűlt száraz légtömeg kiterjedt vízfelület fölé ér. A vízfelszíni meleg, nedves levegő felszáll, és ahogy hűl, a benne található vízgőz felhők formájában kicsapódik.

Felhőutak a Fekete-tenger felett. A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti a műholdképet
Felhőutak a Fekete-tenger felett. A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti a műholdképet

A szárazföld felől érkező hideg légtömeg felett azonban melegebb levegő található, vagyis a tenger felett hőmérsékleti inverziót tapasztalhatunk, amely gátat szab a felfelé áramlásnak. Így a vízszintes légáramlás (vagyis a hideg légtömeg tenger feletti mozgása) irányába rendeződött, párhuzamos tengelyek mentén fel- és lefelé áramlások alakulnak ki (lásd az alábbi ábrát). Ahol felfelé áramlás tapasztalható, ott születnek meg a felhők, lefelé áramlásnál pedig a felhősávok közti tiszta területek.

Felhőút kialakulása: a hideg légrétegben a hőmérsékleti inverzió miatt a szél irányába rendeződő, párhuzamos henger alakú áramlások alakulnak ki
Felhőút kialakulása: a hideg légrétegben a hőmérsékleti inverzió miatt a szél irányába rendeződő, párhuzamos henger alakú áramlások alakulnak ki

A felhőutakban egymástól nagyjából egyenletes távolságban jelennek meg a felszálló meleg légáramlatok termikjei, így ez az égi jelenség (főleg, ha szárazföld felett alakul ki – egy kicsit más mechanizmussal erre is van esély) a siklóernyősök, sikló- és sárkányrepülők nagy kedvence. Az ő számukra ezek a felhőláncok valóban légi “utakat” jelentenek: mindig számíthatnak újabb és újabb termikre, mellyel magasságot nyerhetnek.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Így csapol egy japán ácsmester

A hagyományokat követő japán ácsmesterek híresek arról, hogy a tetőszerkezetek összeállításánál egyáltalán nem használnak szöget, csavart vagy más idegen kötőanyagot – mindent a fa csapolásával oldanak meg.

Az első videón egy egyszerűbb csapolási technika látható, amivel két gerendát toldanak össze.

Ha abba a tévképzetbe ringattuk volna magunkat, hogy a dolog egészen átlátható, itt egy második videó, amelyen egy komolyabb csapolási feladat hibátlan megoldását láthatjuk.

http://videa.hu/videok/tudomany-technika/lenyugozo-japan-facsapolas-2.-jPi7R0rAXxyFwinA

Érdemes megnéznünk azt is, hogyan fest mindez kinn a terepen, vagyis a házépítésnél – így épül a tető és a fal.

A cikk eredetileg az Origón jelent meg, itt olvasható.

Ekkorák valójában a tengerek óriásai

A tengerek gigászainak méreteiről rengeteg legenda kering, épp itt volt az ideje, hogy valaki rendet vágjon az olykor meglepő számadatok között.

Craig McClain érdeklődését elsőként az óriáskalmár gigászi példányainak közszájon forgó 60 lábas (kb. 18 m) mérete keltette fel, amit tapasztalatai alapján irreálisan nagynak vélt. Kutatócsoportjával nekiveselkedett hát a hatalmas feladatnak, és minden elérhető adatot összegyűjtött huszonöt ismert tengeri “nagyság” példányainak méretéről.

A kalmárról hamar kiderült, hogy a látszólagos méretnövekedést a partra vetett példányok megnyúlása okozhatta a bomlás során – méretük felső határa inkább a 12 méterhez áll közel. A kutatók rengeteg múzeumi példány, fogási adat, sőt, az e-bayen árusított példányok méretei alapján határozták meg becsléseiket, melyet alapos cikkben publikáltak. Az alábbi mindössze rövid kivonata az eredményeknek.

A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti az ábrát
A képre kattintva nagyobb méretben is megtekintheti az ábrát

Csodás képeken testünk belseje

Egy nemrég kifejlesztett CT-készülék az eddiginél gyorsabban pásztázza testünket, így hamarabb végez a vizsgálattal, ráadásul egyes fiziológiai folyamatok élőben is megfigyelhetők vele. A GE Healthcare megdöbbentő mozgóképeket adott ki az eredményekről.

Szeletekre vágnak, besugároznak, összeraknak

Annyit nagyjából mindenki tud a CT-vizsgálatról, hogy le kell feküdni egy ágyra, mozdulatlanul kell maradni, és egy, a testünket körülvevő gyűrűben valami mozogni kezd. Az már kevesebbek számára világos, hogy mi mozog és miért, no meg az, hogy mi az a C és mi az a T.

Continue reading

Sejthette a NASA az Antares vesztét

A NASA és az Orbital Sciences mérnökei már az Antares hordozórakéta októberi robbanása előtt tudhatták, hogy kockázatos lehet a start. Úgy fest, a kivéreztetett szovjet Hold-program négy évtized múltán visszavágott.

Amikor 2014. október 28-án az Antares hordozórakéta – és a Nemzetközi Űrállomásra szánt rakománya – egy több mint 200 millió dolláros tűzgömb formájában búcsúzott a wallops-szigeti nézőközönségtől, a NASA szakemberei között többen is lehettek, akiket a dolog nem ért különösebb meglepetésként. Az amerikai űrügynökség egy bizottsága ugyanis már 2008-ban jelezte aggályait, és egy 2011-es hajtóműteszt során történt tűzeset nyomán is felhúzódott pár mérnöki szemöldök.

Continue reading

Marhavér és homársikoly – az állati elmúlás kis kalauza

Elérkezett az ügyetlen mozdulattal fejbe csapott karácsonyi pontyok és a hajnali pálinkagőzben darabjaikra bontott disznók főszezonja, így épp itt az ideje, hogy foglalkozzunk egy kicsit az állati elmúlással. Akik velünk tartanak, megtudhatják, mit köszönhetnek a világ marhái egy autista zseninek, miért érdemes a szilveszteri malacot a borospincébe tessékelni, mi áll a homárok sikolyának hátterében, és mit érez az osztriga, amikor megeszi egy francia.

Nem szép látvány, ahogy egy levágott állat elpusztul. Valahogy a zsigereinkben érezzük, hogy egy összetett, tökéletesen összehangolt, élő rendszer örökre megszűnik működni csak azért, hogy a mi szervezetünk néhány órával-nappal tovább bírja. A test biológiai folyamatai nem egyszerre állnak le, és azok, amelyek még működnek, megpróbálják fenntartani magukat, a megszokottól jelentősen eltérő módokon.

Az állatok emberséges megölésének gondolata már régen megjelent a különféle kultúrákban, a kiindulópont azonban nem annyira filozófiai, mint gyakorlati volt. A halál előtti időszak történései ugyanis jelentős hatással vannak a kapott hús tulajdonságaira, és azt már igen korán észrevették, hogy a stressz és az elnyújtott haláltusa rontja a hús állagát és ízét. Az ilyen „elrontott” húsnak neve is van – ez a PSE (puha-fakó-vizenyős) hús, amely egyaránt megjelenhet marháknál, disznóknál és szárnyasoknál.

Continue reading